Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Nem vagyok jól...most tényleg nem. Egy csomót sírtam ezen a részen, bár itt is igaz, hogy voltak nevetősebb momentumok is, természetesen hirtelen váltással megbolondítva. Ez volt a hálaadási epizód, és tele volt annyi érzelemmel, hogy szavakkal nem is lehet kifejezni. Olyan csodás, megható, ugyanakkor lélekölő pillanatok sorakoztak fel a részben, amit nem tudom, ki lehet-e heverni pár perc leforgása alatt. Nem hiszem. Az sem véletlen, hogy a "Legjobb alakítás"-hoz kivételesen nem egy embert emeltem ki. Mindig mindenki fantasztikusan játszik, kivétel nélkül, de minden résznél igyekszem egy nevet kiválasztani. Most nem sikerült. Sőt ami azt illeti, végig baromi nehéz dolgom volt a kategóriákat tekintve, néha talán képtelen voltam rendesen összegezni a gondolataimat. Megjegyezném, Mandy is kimagaslóan játszott, de kettőnél több nevet tényleg nem akartam kiemelni. És nálam Sterling, na meg Milo most mindent vittek. Sterling esetében szerintem nem kell magyaráznom, miért, Milo-nál akkor lettem teljesen biztos abban, hogy bele kell írnom a kategóriába, amikor nekiállt eljátszani Rick zarándokot a faházban. Hatalmas volt! És annyira jó látni, hogy bár úgy tűnt a múltban, hogy totál félresikerül a család hálaadása, de végül hagyományokat teremtettek. És Jack hatása elképesztő! Mármint ha azt vesszük, hogy a jelenben ő már nem él, de mégis mennyire jelen van a család életében, hát...eszméletlen! Istenem, nem tudok betelni a múlt és jelen közti párhuzamokkal. Nyilván mindegyik részben van egy-két párhuzam, ezért is olyan szép ez az időugrálás, de szerintem ilyen sokat egy részen belül korábban nem fedeztem fel. Ez tele volt csodálatos párhuzamokkal, amik könnyeket csaltak a szemembe számtalanszor. Például ott a kalap, vagy a fonál, és még sorolhatnám. Imádom, ahogy válaszokat kapunk a hálaadási hagyományokat illetően. A jeleneteket alaposan átgondoltam, mert azok közt is annyi kedvencet ki tudnék emelni, hogy abba sem tudnám hagyni a felsorolást. Az idézettel kapcsolatban pedig, amit választottam: röhejesnek tűnhet, hiszen nem kevés elgondolkodtató, szép, megható mondat hangzott el az epizód során, de úgy voltam vele, inkább egy picit poénosabb vizekre evezek, még ha a morbid fajtából is, és kerülöm a magasröptű idézeteket, ha már egyszer a rész érzelmileg éppen eléggé könnyfakasztó. Oké, Kate terén sajnos bekövetkezett az, ami egyébként várható volt, és szakított Toby-val. Hozzátenném, Chrissy Metz játéka pazar volt abban a jelenetben. Szegény Toby-t sajnáltam, de bárhonnan nézem, érthetőek Kate indokai. Amúgy ezután szinte végig a repülőgépen láthattuk őt, mire az epizód végén ugyebár befutott a családhoz, időzítésileg nem épp a legjobbkor, hogy közölje az életére nagy hatással lévő döntését. Kíváncsi vagyok, hogy tartósan kiáll-e majd a döntése mellett, vagy idővel valami miatt visszakozik-e majd. Olyan érdekes volt látni, ahogy Randall totál bezsongva szervezi a hálaadást - a jelek szerint ez a kedvenc ünnepe -, holott a múltban ugyebár elmondta, mennyire utálja. Hát...a sors elintézte, hogy többet ne utálja az ünnepet! :D Jack hatását már említettem korábban. És igen, baromi erősen megmutatkozik. Érződik, mennyire szerették őt a gyerekei. Mégiscsak hagyományt teremtett a férfi és a felesége is, amit hűen követtek 30 év múltán is. Ez nem semmi! Na meg ugyebár foggal-körömmel védte Kevin az apja kalapos hagyományát, és kb. földbe döngölte szegény Miguelt. Erről jut eszembe: most már egyértelmű, hogy nemcsak Randall nem csípi az anyja új férjét, hanem Kevin sem. Jó, persze, végül rendes volt vele, de nem tudom...valami azt súgja, ez inkább amolyan hálaadási kedvesség volt, mint végleges megbékélés. Azért örültem, hogy a hálaadás lényege megmutatkozott. Még ha a rész végére ez a hangulat meg is változott. Különös belegondolni, hogy pont fordítva volt a két idősíkon. A múltban rosszul indult és csodásan végződött, a jelenben pedig örömmámor közepette vette kezdetét hálaadás napja, és könnyekkel átitatva fejeződött be. Még annyi mindent tudnék írni, sőt érzem, hogy kihagytam talán nem is egy dolgot, de még kuszák a gondolataim, és egyébként is: nézzétek meg a részt! Egy dolog fix: tökéletes volt!

Legjobb alakítás: Sterling K. Brown és Milo Ventimiglia
Legjobb jelenet: Olivia és William beszélgetése a lépcsőn.
Legjobb idézet: "Az anyám hozzáment a halott apám legjobb barátjához. Van egy ikernővérem, aki túlsúlyos, van egy adoptált fekete tesóm, aki mostanában találkozott a biológiai apjával, aki éppen haldoklik. Erre nem vagy kíváncsi közelebbről?" - Kevin
Kedvenc Mandy jelenet: A fonál jelenet a múltban és a jelenben is...azzal a különbséggel, hogy az egyik vidám hangulatú volt, míg a másik...nos, egyáltalán nem.

Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Mindig felteszem magamnak a kérdést, amikor egy újabb This Is Us epizód végére érek. Sőt van, hogy már közben megfogalmazódik bennem a szokásos kérdés: hogy lehet valami ennyire tökéletes, és hogy képes egy sorozat pillanatok alatt elérni, hogy röhögőgörcsből könnyáradatba taszítsa a nézőt, és vice versa? Szerintem nincs még egy ilyen a világon, pedig sokat láttam már, de ilyen hatása egyiknek sem volt! Na jó, akkor rátérnék magára az epizódra. A lenti értékelésem alapján fogok elemezni pár dolgot, de előtte kitérek Kate sztorijára is, ha már egyszer nem említettem meg őt külön a kategóriákban. A jelenben ismét voltak jelenetei Toby-val, aminek nagyon örülök, hiszen imádom őket együtt. Ismét a súlyprobléma került előtérbe, de ez várható volt, hiszen Kate-nek ez a legnagyobb "fájdalma" az életben, ha fogalmazhatok így. Szegény alig fogyott valamit az elmúlt pár hét alatt, míg Toby-nak sikerült rekordot döntenie. Bár nyilván a nő kedve a béka hátsója alá került, de azért örült a férfi sikerének. Aha...csakhogy Toby végül beközölte, hogy leáll a diétával. Valahol amúgy megértem őt, pláne, mivel érzékelhető volt a szavaiból, hogy ettől még Kate mellett áll, és ha vele van, szolidarít. Igyekezett is, míg Kate rá nem beszélte, hogy rendeljen desszertet, majd kibírja valahogy. Látszik, hogy mindkettőjüknek fontos a kapcsolatuk. Azonban sajnos Kate sem bírta már ezután, és engedett az édesség csábításának. Nem tudom, hogyan tovább. Toby-nak persze nem fontos, hogy Kate duci marad-e vagy végül sikerül leadnia a kilóiból, mert mindenhogy szereti őt...de Kate-nek igenis fontos, és most inkább amiatt aggódom, hogy ezután milyen lelkiállapotba kerül szegény nő. A múltban pedig végre megismerhettük a három gyerek tinédzser énjét. Kate-nek nem volt nagy szerepe, inkább azt láthattuk, hogy ő kb. Svájc szerepét tölti be Randall és Kevin között. Mindkettejükkel jól kijön, miközben a két srác kapcsolata enyhén szólva siralmas. Örülök, hogy végre sokkal nagyobb bepillantást kaptunk abba, hogy miért is olyan furcsa a jelenben a két férfi testvérinek aligha nevezhető kapcsolata. Eddig is tudtunk apróságokról, ám most lett igazán durván a képünkbe nyomva. A szívem szakadt meg a múltas jeleneteket látva Randall-ért, sőt kicsit a jelenben is, amikor Kev odamondott neki pár dolgot az utcán. Az a jelenet nálam kb. mindent vitt, sírtam is rajta rendesen. Kivéve a végén, amikor röhögni kezdtem. Látjátok? Elképesztő, mennyire élesek a váltások! Na, de visszakanyarodva a fiúkhoz: a múltban úgy tűnik, egyre elmérgesedett a helyzet köztük. Gyerekként sem volt könnyű, de a tinédzserkor pláne nem segített. Csak olyan szomorú, hogy Randall mennyire próbálkozott, Kevin viszont konkrétan elküldte mindig a búsba, és nagyon-nagyon szemét tudott vele lenni. Haragudtam is rá jó néhány jelenet közben, de...nem is tudom. Nincs mentség arra, hogy ennyire tetű volt a testvérével, viszont egy kis részem őt is megérti. Egy nagyon kis részem. A jelenben pedig szerencsére kezd alakulni a helyzet. Még ha 36 év is kellett hozzá. Beth és William jelenetei ütöttek! A legdurvább röhögőgörcsöket ők okozták, bár tény, hogy a végére fordult a kocka, hiszen elkezdtek kicsit lelkizni is, na meg a füves sütinek köszönhetően William véletlenül elárulta Rebeccával közös titkát. Azért Beth-t is megértem most, hogy nem akar hazudni a férjének, és rohadtul nem lennék szerencsétlen nő helyében. Mindenki csodásan játszott az epizódban (ahogy mindig!!!), de tudjátok, igyekszem legalább egyszer minden főszereplőt kiválasztani, szóval most Susanra tettem a voksomat, mert Beth-nek több oldalát is láthattuk. A múltra még kicsit visszatérve: Rebecca és Jack körül is egyre több a gond, mindössze ignorálják őket. Mintha kb. nem is léteznének a problémák, vagy minimum bolhabokányiak lennének. A nőt sok minden bántja, amit nem tesz szóvá a férjének, aki valljuk be, nem igazán veszi észre, hogy bizonyos dolgokkal Rebecca lelkébe tipor. Előbb-utóbb szerintem robbanni fog a nő, és mindent rázúdít Jackre. Nem várom túlzottan azt a percet, de persze teljesen jogosnak fogom érezni, hiába imádom amúgy Jacket is, megérdemli, hogy a felesége beolvasson neki pár dolgot. Például olyan szar azt látni, hogy meg sem hallgatja, amikor arról mesélne neki lelkesen, hogy végre 10 év után ismét énekelhet, és hogy milyen jól érezte magát a próbán. Aztán este ugyan megkérte a feleségét, hogy fejezze be a sztorit, de amikor a nő azt mondja, majd holnap, simán belenyugszik. Hát...ennyire volt kíváncsi rá. Ha már itt tartunk, Mandy hangjával tényleg nem tudok betelni! Hogy énekelhet valaki ennyire gyönyörűen? A próbáról még annyit, hogy viszont az a pasi, bocsi, a neve nem rémlik, még be fog kavarni. Legalábbis szerintem. Az fix, hogy régóta ismerik egymást, és elég...öhm...furcsán örült Rebeccának. A kedvenc jelenetem Mandy-vel pedig határozottan a vége, amikor a mosógépnél idéz fel emlékeket különböző időszakokból. Ráadásul tök jó, hogy a rész elején már hallhattuk ezeket a párbeszédeket, de csak a végén láthattuk meg a jeleneteket, igazi keretet adva ezzel az egésznek. Csodás epizód...ismét!

Legjobb alakítás: Susan Kelechi Watson
Legjobb jelenet: Randall és Kevin veszekedése az utcán, aztán az alagsoros jelenetük. Illetve Beth és William jelenetei.
Legjobb idézet: "...úgy kezeltél, mint egy kutyát. És mint egy kutya, mindig visszajöttem, újra és újra, hátha kapok valami apróságot tőled, a szeretet apró jelét, vagy kedvességet, vagy tiszteletet." - Randall
Kedvenc Mandy jelenet: A rész vége, amikor a mosógéppel kapcsolatos emlékekre gondol vissza.

Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Az, hogy a rész Mandy zongorajátékával és hangjával indult, kapásból garantálta, hogy imádni fogom. Nem mintha nem tudtam volna előre, hogy így lesz. Ez a sorozat lenyűgöző! Ismét egy remek epizódot kaptunk. Nagyon tetszett a felépítése, és hogy újabb karakterfejlődéseknek lehettem tanúja - ez a normális egy sorozatnál szerintem -, ráadásul még nem hallott információkkal is gazdagabb lettem. Kate új munkahelyén a problémás tinilánnyal baromira lekötött a sztori, szerintem több közös van bennük, mint azt az egyelőre bunkó stílusban beszélő fiatal lány belátja. Egyúttal az is kiderült, hiszen maga Kate közölte, hogy az anyukájával megromlott a kapcsolata az évek alatt, ennek szerintem láttuk is az előjelét a múltban, amikor benyögte Rebecca-nak, hogy utálja. Basszus, nem vagyok szülő, de ez még nekem is betett rendesen. Randall kis "előadása" a karriernapon padlóra küldött. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Mármint sajnáltam a férfit, amiért szegénynek senki nem érti a munkáját a családban (megjegyzem, nekem sem teljesen tiszta), de lehetetlen volt nem röhögni, ahogy ott bénázott a zongorán, illetve az éneklését sem nagyon tudom hogyan megdicsérni. Mondjuk ha engem kérdeztek, szerintem a színész amúgy tud énekelni, csak itt elváltoztatta, mert voltak erre utaló jelek a hangjában. Mindenesetre az a jelenet nekem majdnem mindent vitt. Az igazat megvallva most három favorit jelenetet is ki tudtam volna emelni, és ez lett volna az egyik. A másik pedig Kevinhez köthető, akit a kolléganője, Olivia elrángatott egy temetésre a tudta nélkül, mert a nő így próbálta előhozni Kevinből az érzelmeket, amiket a színdarab próbáján képtelen volt tálalni a férfi. Aztán kiderült a gyászszertartásról, hogy egy vadidegené. Ettől pláne kiakadt Kevin, és itt jön a kedvenc momentumom: kiment a konyhába alkoholért, és ott találta a gyászoló özvegyet. Imádtam a beszélgetésüket, és azt, ahogy Kevin megnyílt kicsit az apjával kapcsolatban. Oliviát amúgy nem tudom hova tenni még. Mármint fogalmam sincs, szeretem-e a karaktert. Az biztos, hogy sikerült hatnia Kevin lelkére, amivel tuti elősegítette, hogy a férfi színészi játéka kivirágozzon, de a módszer valahol kicsit "kegyetlen" is. Jó, persze, nem tudta, hogy Kev apja meghalt, de valahol elég gáz, ha belegondolok, hogy miután Kevin elmondta neki, a nő lefeküdt vele, aztán a következő próbán meg közölte, hogy soha többé. Nyilván ez volt a módszere arra, hogy Kevin tehetsége előbukkanjon, de nekem ez valamiért nem túl szimpi. Lehet, csak az én értékrendemmel van a hiba. A múltban láthattuk, milyen különleges gyerek Randall, akinek az iskolában egy elitebb sulit javasoltak, és emiatt Rebecca és Jack (főleg a férfi) küszködtek is, főleg mert Jack a saját terveit, álmait is szerette volna megvalósítani. Ám amikor megtapasztalta, hogy tényleg egy zsenit fogadtak örökbe (végül ezt a pillanatot választottam legjobb jelenetnek), félretette a saját vágyait (talán csak egy kis időre, fene tudja), és inkább arra fókuszált, hogy több pénzt keressen. Na igen, ebből is látszik, hogy a gyerekei a legfontosabbak a számára. Elnézést, hogy itt ugrálok, de valamiről a jelenben elfelejtettem írni: Randall és William beszélgetését is imádtam a karriernap után este a nappaliban. Tetszik, ahogy szép lassan tényleg átmennek apa-fia viszonyba.

Legjobb alakítás: Justin Hartley
Legjobb jelenet: Jack és Randall a férfi munkahelyén.
Legjobb idézet: "Nem ölheted meg az érzéseket, mintha lények lennének, amiktől félsz." - Olivia
Kedvenc Mandy jelenet: Rebecca és Jack beszélgetése a Hanes Akadémia épülete előtt a kocsiban.

Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Az elmúlt pár napban nem értem rá folytatni a maratont. Bevallom, ma is majdnem kiment a fejemből, de szerencsére időben kapcsoltam. Szóval íme, itt is vagyok a soron következő epizód képeivel, online elérési linkjeivel, na meg persze a személyes véleményemmel! Kivételesen a kategóriákkal kezdeném lent, aztán még kitérek pár dologra. Egyrészt szeretnék gratulálni Sterlingnek, hiszen megérdemelten nyerte meg az Emmy-díjat tegnap! De azért jelzem, nem emiatt választottam őt. Egyszerűen csak annyira zseniális a színész, hogy már megint muszáj volt mellette letennem a voksomat! Imádtam, amikor a hotelszobában előjött belőle a felszabadult férj, aztán amint felmerült a baba-pánik, rögtön visszavett. Ebben a részben (is) bravúros volt, már csak akkor is, ha azt vesszük, mekkora röhögőgörcsöt okozott nekem először, aztán pedig hamar átmentem vele együtt komolyba. Zseniális! Susan Kelechi Watson fantasztikus partnere, és remekül játssza Beth-t. Imádom őket bámulni a képernyőn! Volt is most ugyebár egy érdekes sztorivonaluk, amire a rész végén a jelek szerint pontot tettek nekünk az írók, de...hát, a fene tudja. A kedvenc jelenetem garantáltan az utolsó, amikor Kevin megmutatja a festményét, és mesél róla az unokahúgainak. Az idézetet is ebből választottam, sőt konkrétan az egész monológját kiírtam, pedig próbáltam lenyesni belőle, de egyszerűen így tökéletes, ahogy van! Megjegyzem, sírtam is rajta. Akkor is, amikor megnéztem a részt, aztán most másodjára is, amikor bepötyögtem a posztba. Annyira megindító a jelenet! Kevin ezzel szerintem tökéletesen jóvátette a korábbi baklövését, amikor szöveget próbált a lányokkal és Williammel, aztán szépen elszúrta a halálról való magyarázást, és egyre mélyebbre süllyedt a "most már igazán el kéne kussolni" posványban. Aztán a Kevin-William elbeszélgetés segített helyrerázni a férfi gondolatait. Az a momentum is baromira tetszett egyébként! Még itt meg kell említenem a szövegpróbát, mert alapvetően nagyon tetszett, ahogy Kevinnek segítettek a lányok...vagy valami olyasmi. Na jó, nevezzük hátráltatásnak inkább, de akkor is imádtam a jelenetet. :D Na meg Randall-Kevin kapcsolatából sem sokat kaptunk, meg mondhatjuk, hogy egy helyben topogtak, és az 1x05-ben legalábbis nem fejlődtek semerre, de ha belegondolunk, Randall és Beth megkapták Kevin hotelszobáját. Még ha nem is úgy alakult, ahogy Randall eltervezte a nejével az éjszakát, akkor is szerintem elraktározta a gesztust a testvére részéről. Na jó, nem Kev ajánlotta fel, de ez részletkérdés. :D <3 Plusz ha majd Randall megtudja a festményes sztorit, tuti még jobban megenyhül. Mandy jelenetet tekintve pedig határozottan a padon beszélgetős Rebecca-Jack jelenetet mondanám. Imádtam minden másodpercét. Ebben a részben a múltból főleg azt láttuk, milyenek voltak a házasságuk elején, amikor még azon viccelődtek, hogy márpedig nekik sosem lesz gyerekük. Mondjuk ugyebár ezt Rebecca érezte leginkább, Jacknek már nemigen volt kedve ezen poénkodni. A Super Bowl körül forgott amúgy az epizód, nem véletlenül "játékterv" a rész címe. A múltban láthattuk, hogy a mérkőzés már nem is annyira érdekli Jacket, mert a gyerektéma jobban foglalkoztatja, pontosabban az, hogy Rebecca nem is fontolgatja...elmondása szerint. Örülök, hogy a végén tisztázták a dolgot, és tényleg imádtam annak a pados beszélgetésnek minden pillanatát! Aztán azt is megtudtuk a jelenben Kate-től, hogy aznap fogantak meg az ikrek a bár mellékhelyiségében, ergo a nőnek már csak ezért is baromi fontos a Super Bowl, hiszen a létezését is kvázi annak köszönheti! Egyik szemem sírt, a másik örült, amikor erről beszámolt Tobynak, hiszen a pasi végre megtudta, miért olyan lényeges Kate-nek, hogy "egyedül" nézze a meccset! Megjegyzem, Toby meghívója, hogy együtt nézzék a mérkőzést, nagyon cuki volt, de azért berágtam rá kicsit a rész közben. Oké, persze, nem volt tisztában azzal, miért fontos Kate-nek az egész, mert a nő nem számolt be neki azonnal a hagyományról, de basszus...azt csak felfogta, hogy a Super Bowl mennyire lényeges részét képezi Kate életének, erre konkrétan tönkrevágta a nagy estét, miután a nő átment hozzá, félretéve a hagyományt, és hajlandó volt együtt megnézni Tobyval...de a fickó áthívta egy haverját is?? Komolyan?? Azt hittem, agyoncsapom. Mármint fogalmam sem volt arról, miről van szó, miért ennyire háklis ezzel kapcsolatban Kate, de azt felfogtam, hogy érzékeny téma számára. Szóval örültem, hogy végül Toby megtudta, mi ez az egész, de tény, hogy könnyeket is csalt a szemembe a nő története. Hiszen végül is itt tudtuk meg, miért van a jelenben már Miguellel együtt Rebecca, és nem Jack-kel. Sírógörcs!!! És még annyit, hogy úristeeeen, Mandy hangja!! <3 Mintha még nem hallottam volna énekelni...de basszus, mindig óriási öröm a füleimnek, ha meghallom! <3 :D

Legjobb alakítás: Sterling K. Brown
Legjobb jelenet: Kevin a festményről mesél a lányoknak.
Legjobb idézet: "Azért festettem ezt, mert úgy éreztem, hogy a színdarab az életről szólt. És az élet tele van színekkel. És mindannyian hozzáadhatjuk a saját színünket a festményhez. Tudjátok? És habár nem valami nagy a festmény, el lehet képzelni, ahogy folytatódik a végtelenségig mindenfelé. Az örökkévalóságig. Mert ez olyan, mint az élet, nem igaz? Mert őrület, ha belegondoltok, hogy száz évvel ezelőtt valaki, akivel sosem találkoztam, az országba jött egy bőrönddel. Lett egy fia, akinek szintén lett egy fia...akinek lettem én! Amikor először festeni kezdtem, azt gondoltam, talán itt fent, ez volt az ő része a festményben, ez itt lent pedig az én részem. Aztán gondolkodtam, mi van, ha mind a festményben vagyunk mindenhol? Mi van, ha már benne vagyunk, mielőtt megszületünk? Mi van, ha akkor is benne vagyunk, miután meghaltunk? És a színek, amiket folyton hozzáadunk, mi van, ha csak egymásra kerülnek, amíg végül már nem is különböznek a színek? Mi mind...eggyé olvadunk. Egy festménnyé. Lehet, hogy apám már nincs közöttünk, nem él, de velünk van. Velem van minden nap! Valahogy ez mind összeillik. És ha még nem is értitek, hogyan...az emberek körülöttünk meghalnak. Emberek, akiket szeretünk. A jövőben. Talán holnap. Talán évek múlva. Egészen gyönyörű, ha belegondoltok, a tény, hogy csak mert valaki meghal, csak mert nem láthatod őket vagy nem beszélhetsz velük többé, nem jelenti azt, hogy nincsenek többé a festményben. Szerintem pont ez a lényege az egésznek. Nincs halál. Nincs ti, én vagy ők! Csak mi. És ez az elnagyolt, vad, színes, varázslatos dolog, aminek se eleje, se vége... Ez van itt. Ezek vagyunk mi." - Kevin
Kedvenc Mandy jelenet: Rebecca és Jack beszélgetése a padon.

Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Nyilván odáig voltam ezért a részért is. Minél több múltas jelenetet látunk, annál jobban megértjük a karakterek jelenét szerintem. Szerencsére minden szereplőt imádok ebben a szériában, de például Kevin önzőségét, vagy azt, hogy hárítja a dolgokat másokra, azt szeretné, ha mondjuk Kate oldana meg mindent, szó szerint ráakaszkodik a srác a testvérére...nos, ez elsőre elég furcsa lehet a nézőknek, és nem biztos, hogy megértjük őt teljes mértékben. Ám így, hogy láttuk, mennyire bántotta őt 8 évesen, hogy a szülei inkább a másik két gyerekkel foglalkoztak, akik problémásabbak voltak (Kate ugye a ducisága miatt, Randall pedig a rassz miatt), világos, hogy most miért éhezik ennyire a figyelemre. Igazság szerint azt szűrtem le, hogy neki folyamatos visszajelzés kell, hogy amit csinál, az jó, illetve emberek közt kell lennie. Részben ezért is lepte meg az epizód végén Randall-éket a házukban. Persze, imádja az unokahúgait, de főleg arról volt szó, hogy Kate nem vette fel a telefont, ő pedig egyedül érezte magát. Még értelemszerűen furcsa a légkör Randall és Kevin közt, de hiszem, hogy ez pozitív irányba fog alakulni. Kevinnel kapcsolatban még meg kell említenem a meghallgatást, ami valóban pocsékul sikerült, de nem azért, mert tehetségtelen lenne, hanem egyszerűen nem a színházhoz van hozzászokva. Oliviát érdekesnek találom az eddig látott jeleneteik alapján, és kíváncsi vagyok, kialakulhat-e valami kettejük közt. Randall és William ebben a részben kicsit összekaptak, bár szerintem érthető, miért. Szeretem William-et, de butaság volt részéről akár csak egy másodpercig is arra gondolni, hogy Randallnek könnyű volt fehér szülők gyermekeként, és hogy emiatt nem tapasztalta meg, milyen négernek lenni. Baromság. Sőt megkockáztatom, hogy neki volt lelkileg a legrosszabb! Kate totál kiakadt Toby exfeleségétől, igaza volt Tobynak, amikor beolvasott Kate-nek. Szerencsére hamar rendeződött a dolog, de ráfért a nőre egy kis kioktatás. Tényleg örülök, hogy egyre több részletbe betekintést nyerünk a múltat illetően. Imádtam ezt a medencés témakört, kicsit még közelebb érzem magamhoz a főszereplőket. Rebecca és a néger nő (bocsi, nevet egyelőre nem tudok) beszélgetései nagyon tetszettek, és örülök, hogy a jelenben egy fotó alapján egyértelművé vált az, amiben reménykedtem. Hogy barátnők lettek! :D Kedvenc jelenetem még a múltból Kevin kiakadása, és ahogy Jack aztán kiengeszteli, illetve Kate és Jack aranyos beszélgetése, amiből az idézetet választottam, és természetesen a rész legvége, hiszen tündéri volt. De már nem írhattam be ezeket az adott kategóriába, mert eleve kettőt választottam ki, így gondoltam, itt külön megemlítem.

Legjobb alakítás: Chris Sullivan
Legjobb jelenet: Randall és William beszélgetése a boltban. / Kate és Toby első komolyabb veszekedése.
Legjobb idézet: "Az utazó olyan hálás volt, hogy viszonozni akarta a szívességet. Nem volt sok mindene, így belenyúlt a táskájába és előhúzta ezt a pólót! Azt mondta, hogy ez egy mágikus póló. Azt is mondta, hogy amikor felveszed, az ellenségeid pontosan úgy látnak majd, ahogyan azt te is szeretnéd, és csakis úgy. Legyen az egy harcos, vagy egy hercegnő. Amit csak szeretnél." - Jack
Kedvenc Mandy jelenet: Amikor a néger anyukával beszélget a medencénél.