Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Nem vagyok jól...most tényleg nem. Egy csomót sírtam ezen a részen, bár itt is igaz, hogy voltak nevetősebb momentumok is, természetesen hirtelen váltással megbolondítva. Ez volt a hálaadási epizód, és tele volt annyi érzelemmel, hogy szavakkal nem is lehet kifejezni. Olyan csodás, megható, ugyanakkor lélekölő pillanatok sorakoztak fel a részben, amit nem tudom, ki lehet-e heverni pár perc leforgása alatt. Nem hiszem. Az sem véletlen, hogy a "Legjobb alakítás"-hoz kivételesen nem egy embert emeltem ki. Mindig mindenki fantasztikusan játszik, kivétel nélkül, de minden résznél igyekszem egy nevet kiválasztani. Most nem sikerült. Sőt ami azt illeti, végig baromi nehéz dolgom volt a kategóriákat tekintve, néha talán képtelen voltam rendesen összegezni a gondolataimat. Megjegyezném, Mandy is kimagaslóan játszott, de kettőnél több nevet tényleg nem akartam kiemelni. És nálam Sterling, na meg Milo most mindent vittek. Sterling esetében szerintem nem kell magyaráznom, miért, Milo-nál akkor lettem teljesen biztos abban, hogy bele kell írnom a kategóriába, amikor nekiállt eljátszani Rick zarándokot a faházban. Hatalmas volt! És annyira jó látni, hogy bár úgy tűnt a múltban, hogy totál félresikerül a család hálaadása, de végül hagyományokat teremtettek. És Jack hatása elképesztő! Mármint ha azt vesszük, hogy a jelenben ő már nem él, de mégis mennyire jelen van a család életében, hát...eszméletlen! Istenem, nem tudok betelni a múlt és jelen közti párhuzamokkal. Nyilván mindegyik részben van egy-két párhuzam, ezért is olyan szép ez az időugrálás, de szerintem ilyen sokat egy részen belül korábban nem fedeztem fel. Ez tele volt csodálatos párhuzamokkal, amik könnyeket csaltak a szemembe számtalanszor. Például ott a kalap, vagy a fonál, és még sorolhatnám. Imádom, ahogy válaszokat kapunk a hálaadási hagyományokat illetően. A jeleneteket alaposan átgondoltam, mert azok közt is annyi kedvencet ki tudnék emelni, hogy abba sem tudnám hagyni a felsorolást. Az idézettel kapcsolatban pedig, amit választottam: röhejesnek tűnhet, hiszen nem kevés elgondolkodtató, szép, megható mondat hangzott el az epizód során, de úgy voltam vele, inkább egy picit poénosabb vizekre evezek, még ha a morbid fajtából is, és kerülöm a magasröptű idézeteket, ha már egyszer a rész érzelmileg éppen eléggé könnyfakasztó. Oké, Kate terén sajnos bekövetkezett az, ami egyébként várható volt, és szakított Toby-val. Hozzátenném, Chrissy Metz játéka pazar volt abban a jelenetben. Szegény Toby-t sajnáltam, de bárhonnan nézem, érthetőek Kate indokai. Amúgy ezután szinte végig a repülőgépen láthattuk őt, mire az epizód végén ugyebár befutott a családhoz, időzítésileg nem épp a legjobbkor, hogy közölje az életére nagy hatással lévő döntését. Kíváncsi vagyok, hogy tartósan kiáll-e majd a döntése mellett, vagy idővel valami miatt visszakozik-e majd. Olyan érdekes volt látni, ahogy Randall totál bezsongva szervezi a hálaadást - a jelek szerint ez a kedvenc ünnepe -, holott a múltban ugyebár elmondta, mennyire utálja. Hát...a sors elintézte, hogy többet ne utálja az ünnepet! :D Jack hatását már említettem korábban. És igen, baromi erősen megmutatkozik. Érződik, mennyire szerették őt a gyerekei. Mégiscsak hagyományt teremtett a férfi és a felesége is, amit hűen követtek 30 év múltán is. Ez nem semmi! Na meg ugyebár foggal-körömmel védte Kevin az apja kalapos hagyományát, és kb. földbe döngölte szegény Miguelt. Erről jut eszembe: most már egyértelmű, hogy nemcsak Randall nem csípi az anyja új férjét, hanem Kevin sem. Jó, persze, végül rendes volt vele, de nem tudom...valami azt súgja, ez inkább amolyan hálaadási kedvesség volt, mint végleges megbékélés. Azért örültem, hogy a hálaadás lényege megmutatkozott. Még ha a rész végére ez a hangulat meg is változott. Különös belegondolni, hogy pont fordítva volt a két idősíkon. A múltban rosszul indult és csodásan végződött, a jelenben pedig örömmámor közepette vette kezdetét hálaadás napja, és könnyekkel átitatva fejeződött be. Még annyi mindent tudnék írni, sőt érzem, hogy kihagytam talán nem is egy dolgot, de még kuszák a gondolataim, és egyébként is: nézzétek meg a részt! Egy dolog fix: tökéletes volt!

Legjobb alakítás: Sterling K. Brown és Milo Ventimiglia
Legjobb jelenet: Olivia és William beszélgetése a lépcsőn.
Legjobb idézet: "Az anyám hozzáment a halott apám legjobb barátjához. Van egy ikernővérem, aki túlsúlyos, van egy adoptált fekete tesóm, aki mostanában találkozott a biológiai apjával, aki éppen haldoklik. Erre nem vagy kíváncsi közelebbről?" - Kevin
Kedvenc Mandy jelenet: A fonál jelenet a múltban és a jelenben is...azzal a különbséggel, hogy az egyik vidám hangulatú volt, míg a másik...nos, egyáltalán nem.