Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek

Az elmúlt pár napban nem értem rá folytatni a maratont. Bevallom, ma is majdnem kiment a fejemből, de szerencsére időben kapcsoltam. Szóval íme, itt is vagyok a soron következő epizód képeivel, online elérési linkjeivel, na meg persze a személyes véleményemmel! Kivételesen a kategóriákkal kezdeném lent, aztán még kitérek pár dologra. Egyrészt szeretnék gratulálni Sterlingnek, hiszen megérdemelten nyerte meg az Emmy-díjat tegnap! De azért jelzem, nem emiatt választottam őt. Egyszerűen csak annyira zseniális a színész, hogy már megint muszáj volt mellette letennem a voksomat! Imádtam, amikor a hotelszobában előjött belőle a felszabadult férj, aztán amint felmerült a baba-pánik, rögtön visszavett. Ebben a részben (is) bravúros volt, már csak akkor is, ha azt vesszük, mekkora röhögőgörcsöt okozott nekem először, aztán pedig hamar átmentem vele együtt komolyba. Zseniális! Susan Kelechi Watson fantasztikus partnere, és remekül játssza Beth-t. Imádom őket bámulni a képernyőn! Volt is most ugyebár egy érdekes sztorivonaluk, amire a rész végén a jelek szerint pontot tettek nekünk az írók, de...hát, a fene tudja. A kedvenc jelenetem garantáltan az utolsó, amikor Kevin megmutatja a festményét, és mesél róla az unokahúgainak. Az idézetet is ebből választottam, sőt konkrétan az egész monológját kiírtam, pedig próbáltam lenyesni belőle, de egyszerűen így tökéletes, ahogy van! Megjegyzem, sírtam is rajta. Akkor is, amikor megnéztem a részt, aztán most másodjára is, amikor bepötyögtem a posztba. Annyira megindító a jelenet! Kevin ezzel szerintem tökéletesen jóvátette a korábbi baklövését, amikor szöveget próbált a lányokkal és Williammel, aztán szépen elszúrta a halálról való magyarázást, és egyre mélyebbre süllyedt a "most már igazán el kéne kussolni" posványban. Aztán a Kevin-William elbeszélgetés segített helyrerázni a férfi gondolatait. Az a momentum is baromira tetszett egyébként! Még itt meg kell említenem a szövegpróbát, mert alapvetően nagyon tetszett, ahogy Kevinnek segítettek a lányok...vagy valami olyasmi. Na jó, nevezzük hátráltatásnak inkább, de akkor is imádtam a jelenetet. :D Na meg Randall-Kevin kapcsolatából sem sokat kaptunk, meg mondhatjuk, hogy egy helyben topogtak, és az 1x05-ben legalábbis nem fejlődtek semerre, de ha belegondolunk, Randall és Beth megkapták Kevin hotelszobáját. Még ha nem is úgy alakult, ahogy Randall eltervezte a nejével az éjszakát, akkor is szerintem elraktározta a gesztust a testvére részéről. Na jó, nem Kev ajánlotta fel, de ez részletkérdés. :D <3 Plusz ha majd Randall megtudja a festményes sztorit, tuti még jobban megenyhül. Mandy jelenetet tekintve pedig határozottan a padon beszélgetős Rebecca-Jack jelenetet mondanám. Imádtam minden másodpercét. Ebben a részben a múltból főleg azt láttuk, milyenek voltak a házasságuk elején, amikor még azon viccelődtek, hogy márpedig nekik sosem lesz gyerekük. Mondjuk ugyebár ezt Rebecca érezte leginkább, Jacknek már nemigen volt kedve ezen poénkodni. A Super Bowl körül forgott amúgy az epizód, nem véletlenül "játékterv" a rész címe. A múltban láthattuk, hogy a mérkőzés már nem is annyira érdekli Jacket, mert a gyerektéma jobban foglalkoztatja, pontosabban az, hogy Rebecca nem is fontolgatja...elmondása szerint. Örülök, hogy a végén tisztázták a dolgot, és tényleg imádtam annak a pados beszélgetésnek minden pillanatát! Aztán azt is megtudtuk a jelenben Kate-től, hogy aznap fogantak meg az ikrek a bár mellékhelyiségében, ergo a nőnek már csak ezért is baromi fontos a Super Bowl, hiszen a létezését is kvázi annak köszönheti! Egyik szemem sírt, a másik örült, amikor erről beszámolt Tobynak, hiszen a pasi végre megtudta, miért olyan lényeges Kate-nek, hogy "egyedül" nézze a meccset! Megjegyzem, Toby meghívója, hogy együtt nézzék a mérkőzést, nagyon cuki volt, de azért berágtam rá kicsit a rész közben. Oké, persze, nem volt tisztában azzal, miért fontos Kate-nek az egész, mert a nő nem számolt be neki azonnal a hagyományról, de basszus...azt csak felfogta, hogy a Super Bowl mennyire lényeges részét képezi Kate életének, erre konkrétan tönkrevágta a nagy estét, miután a nő átment hozzá, félretéve a hagyományt, és hajlandó volt együtt megnézni Tobyval...de a fickó áthívta egy haverját is?? Komolyan?? Azt hittem, agyoncsapom. Mármint fogalmam sem volt arról, miről van szó, miért ennyire háklis ezzel kapcsolatban Kate, de azt felfogtam, hogy érzékeny téma számára. Szóval örültem, hogy végül Toby megtudta, mi ez az egész, de tény, hogy könnyeket is csalt a szemembe a nő története. Hiszen végül is itt tudtuk meg, miért van a jelenben már Miguellel együtt Rebecca, és nem Jack-kel. Sírógörcs!!! És még annyit, hogy úristeeeen, Mandy hangja!! <3 Mintha még nem hallottam volna énekelni...de basszus, mindig óriási öröm a füleimnek, ha meghallom! <3 :D

Legjobb alakítás: Sterling K. Brown
Legjobb jelenet: Kevin a festményről mesél a lányoknak.
Legjobb idézet: "Azért festettem ezt, mert úgy éreztem, hogy a színdarab az életről szólt. És az élet tele van színekkel. És mindannyian hozzáadhatjuk a saját színünket a festményhez. Tudjátok? És habár nem valami nagy a festmény, el lehet képzelni, ahogy folytatódik a végtelenségig mindenfelé. Az örökkévalóságig. Mert ez olyan, mint az élet, nem igaz? Mert őrület, ha belegondoltok, hogy száz évvel ezelőtt valaki, akivel sosem találkoztam, az országba jött egy bőrönddel. Lett egy fia, akinek szintén lett egy fia...akinek lettem én! Amikor először festeni kezdtem, azt gondoltam, talán itt fent, ez volt az ő része a festményben, ez itt lent pedig az én részem. Aztán gondolkodtam, mi van, ha mind a festményben vagyunk mindenhol? Mi van, ha már benne vagyunk, mielőtt megszületünk? Mi van, ha akkor is benne vagyunk, miután meghaltunk? És a színek, amiket folyton hozzáadunk, mi van, ha csak egymásra kerülnek, amíg végül már nem is különböznek a színek? Mi mind...eggyé olvadunk. Egy festménnyé. Lehet, hogy apám már nincs közöttünk, nem él, de velünk van. Velem van minden nap! Valahogy ez mind összeillik. És ha még nem is értitek, hogyan...az emberek körülöttünk meghalnak. Emberek, akiket szeretünk. A jövőben. Talán holnap. Talán évek múlva. Egészen gyönyörű, ha belegondoltok, a tény, hogy csak mert valaki meghal, csak mert nem láthatod őket vagy nem beszélhetsz velük többé, nem jelenti azt, hogy nincsenek többé a festményben. Szerintem pont ez a lényege az egésznek. Nincs halál. Nincs ti, én vagy ők! Csak mi. És ez az elnagyolt, vad, színes, varázslatos dolog, aminek se eleje, se vége... Ez van itt. Ezek vagyunk mi." - Kevin
Kedvenc Mandy jelenet: Rebecca és Jack beszélgetése a padon.