Maraton: 1x06 - Career Days2017.10.12. 12:33, Viki

Hivatalos epizódképek | Kivágott epizódképek | Online linkek
Az, hogy a rész Mandy zongorajátékával és hangjával indult, kapásból garantálta, hogy imádni fogom. Nem mintha nem tudtam volna előre, hogy így lesz. Ez a sorozat lenyűgöző! Ismét egy remek epizódot kaptunk. Nagyon tetszett a felépítése, és hogy újabb karakterfejlődéseknek lehettem tanúja - ez a normális egy sorozatnál szerintem -, ráadásul még nem hallott információkkal is gazdagabb lettem. Kate új munkahelyén a problémás tinilánnyal baromira lekötött a sztori, szerintem több közös van bennük, mint azt az egyelőre bunkó stílusban beszélő fiatal lány belátja. Egyúttal az is kiderült, hiszen maga Kate közölte, hogy az anyukájával megromlott a kapcsolata az évek alatt, ennek szerintem láttuk is az előjelét a múltban, amikor benyögte Rebecca-nak, hogy utálja. Basszus, nem vagyok szülő, de ez még nekem is betett rendesen. Randall kis "előadása" a karriernapon padlóra küldött. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Mármint sajnáltam a férfit, amiért szegénynek senki nem érti a munkáját a családban (megjegyzem, nekem sem teljesen tiszta), de lehetetlen volt nem röhögni, ahogy ott bénázott a zongorán, illetve az éneklését sem nagyon tudom hogyan megdicsérni. Mondjuk ha engem kérdeztek, szerintem a színész amúgy tud énekelni, csak itt elváltoztatta, mert voltak erre utaló jelek a hangjában. Mindenesetre az a jelenet nekem majdnem mindent vitt. Az igazat megvallva most három favorit jelenetet is ki tudtam volna emelni, és ez lett volna az egyik. A másik pedig Kevinhez köthető, akit a kolléganője, Olivia elrángatott egy temetésre a tudta nélkül, mert a nő így próbálta előhozni Kevinből az érzelmeket, amiket a színdarab próbáján képtelen volt tálalni a férfi. Aztán kiderült a gyászszertartásról, hogy egy vadidegené. Ettől pláne kiakadt Kevin, és itt jön a kedvenc momentumom: kiment a konyhába alkoholért, és ott találta a gyászoló özvegyet. Imádtam a beszélgetésüket, és azt, ahogy Kevin megnyílt kicsit az apjával kapcsolatban. Oliviát amúgy nem tudom hova tenni még. Mármint fogalmam sincs, szeretem-e a karaktert. Az biztos, hogy sikerült hatnia Kevin lelkére, amivel tuti elősegítette, hogy a férfi színészi játéka kivirágozzon, de a módszer valahol kicsit "kegyetlen" is. Jó, persze, nem tudta, hogy Kev apja meghalt, de valahol elég gáz, ha belegondolok, hogy miután Kevin elmondta neki, a nő lefeküdt vele, aztán a következő próbán meg közölte, hogy soha többé. Nyilván ez volt a módszere arra, hogy Kevin tehetsége előbukkanjon, de nekem ez valamiért nem túl szimpi. Lehet, csak az én értékrendemmel van a hiba. A múltban láthattuk, milyen különleges gyerek Randall, akinek az iskolában egy elitebb sulit javasoltak, és emiatt Rebecca és Jack (főleg a férfi) küszködtek is, főleg mert Jack a saját terveit, álmait is szerette volna megvalósítani. Ám amikor megtapasztalta, hogy tényleg egy zsenit fogadtak örökbe (végül ezt a pillanatot választottam legjobb jelenetnek), félretette a saját vágyait (talán csak egy kis időre, fene tudja), és inkább arra fókuszált, hogy több pénzt keressen. Na igen, ebből is látszik, hogy a gyerekei a legfontosabbak a számára. Elnézést, hogy itt ugrálok, de valamiről a jelenben elfelejtettem írni: Randall és William beszélgetését is imádtam a karriernap után este a nappaliban. Tetszik, ahogy szép lassan tényleg átmennek apa-fia viszonyba.
Legjobb alakítás: Justin Hartley
Legjobb jelenet: Jack és Randall a férfi munkahelyén.
Legjobb idézet: "Nem ölheted meg az érzéseket, mintha lények lennének, amiktől félsz." - Olivia
Kedvenc Mandy jelenet: Rebecca és Jack beszélgetése a Hanes Akadémia épülete előtt a kocsiban.
|