Tegnap felkerült a Rólunk szól sorozat hivatalos YouTube-oldalára egy jelenet, mégpedig az ősszel induló második szezonból! Meg sem lepődöm, hogy könnyeket csalt a szemembe a megjelent 3 perces részlet! Rebecca őszinte, kicsit talán burkolt anyai tanácsot ad a fiának, Randall-nek, ami minket, nézőket elküld zsepiért. Úgy döntöttem, lefordítom nektek az egészet, hogy mindenki értse. Zárójelesen meg kell jegyeznem, hogy még mindig nem értem, hogy nem jelölték Emmy-re kedvencünket! Elképesztő!

Randall: Beth küszködik az örökbefogadással.
Rebecca: Azt hittem, belement.
Randall: Igen, én is. Hogy döntöttétek el...nálam?
Rebecca: Nem volt mit eldönteni. Abban a pillanatban, hogy megláttunk...
Randall: ...tudtátok? Ez egy nagyon szép mese, anya. Az egyik kedvencem. Tudom, hogy nem volt tökéletes a házasságotok. Akkor veszítettetek el egy gyermeket, és mégis mindketten engem akartatok? Azonnal, olyan egyszerűen?
Rebecca: Ez bonyolult.
Randall: Ilyesmit mondanak az emberek, amikor nem akarják elárulni az igazságot.
Jack: Nézd csak, ott van. Itt bukkant fel, pontosan ugyanazon a helyen, ugyanazon a napon. Csak...nézz rá, kicsim. Éppen oda tették, a mieink mellé. Hát nem érzed? Hát nem látod?
Rebecca: Nemet mondtam. De az apád annyira biztos volt benne, hogy fáradt voltam és gyászoltam, hogy tovább erőltette. Annyira eltökélt volt abban, hogy el lett rendelve. Hogy nekünk lettél rendelve. Néha egy házasságban valakinek erőltetnie kell a nagy lépéseket. És a mi házasságunkban gyakran, igen, az apád volt az... A házasságunk nem volt tökéletes. Ez igaz. De egyik sem az. És az apád sem volt tökéletes. De rohadt közel járt hozzá. Amennyire lehetett. Rám erőltetett egy idegent, és az az idegen a gyerekem lett. És az a gyermek lett az életem. Ő lettél te.